Szerelmesek kémiája – miről tehetnek a hormonok

Valóban a kémián múlik minden? Lehetséges, hogy csupán a természet űz velünk önző tréfát fajunk fennmaradása érdekében? Betegség-e a szerelem, vagy lehet-e valóban belebetegedni?

„Fontos, hogy működjön a kémia közöttünk” – pácienseimtől és barátaimtól is rendszeresen hallom ezt a kifejezést, amikor arról esik szó, hogy mitől lehet jó egy párkapcsolat. A tudomány ilyenkor egyetértően bólogat; nem csupán arról van szó, hogy a szerelem különböző állomásai egyedi és különleges biokémiai változásokkal járnak együtt, de csodálatra méltó az is, hogy milyen mesterien összeállított koktéllal segít minket a természet a párválasztásban, a gyermekvállalásban és az utódok felnevelésében.

Miből is áll ez a szerelmi koktél?

Több összetevője van, amik azonban a szerelem más-más szakaszában és eltérő mennyiségben árasztanak el minket, így célszerű ezeket szakaszonként számba venni.

A vágy időszaka

Bár ez az időszak megelőzi a szerelembe esést, a témával foglalkozó kutatók azért tekintik a szerelem bevezető szakaszának, mert ez hangol rá minket arra, hogy keressünk valakit, aki iránt lángolni tudunk. Itt két nemi hormoné a főszerep: a tesztoszteroné és az ösztrogéné. Ezek a hormonok felelősek többek között azért is, hogy szexuális vágyat érezzünk. Élményszinten erre a szakaszra a testi csábítás és flörtölés jellemző; elveszni egymás tekintetében, az első bizsergő érintések, és a testbeszéd gyakran észrevétlen összehangolódása jelenik itt meg.

A vonzalom időszaka

Ez maga az izzó szerelem. Ilyenkor veszítjük el az eszünket (néha szó szerint), ilyenkor tölti ki minden ébren töltött pillanatunkat a másik iránti vágy és fantáziálás, ilyenkor érezzük, hogy szívünk kiugrik a helyéről, ha meglátjuk őt. Amikor vele vagyunk, a boldogságtól szivárványon lépkedünk, ha pedig távol vagyunk tőle, elemészt a sóvárgás.

Valóban villámcsapás szerű élmény, és ennek megfelelően speciális összetevőkre van szükség az agy számára, főszerepben a neuropeptidekkel:

• Norepinefrin: ez a molekula az adrenalin termelését serkenti. A torokban dobogó szív, izzadó tenyér, remegő térd, a gyomorba zárt pillangók mind ennek a molekulának köszönhetőek.
• Dopamin: ezt a molekulát leggyakrabban az agy jutalmazó rendszerével hozzák összefüggésbe. Agyunk minden olyan alkalommal dopamint termel, amikor valami számunkra kellemes és jó dolgot élünk át (pl. étkezés vagy szex közben). A szerelmi lázban termelődő mennyiség azonban sokkal inkább hasonlít a drogfüggőknél kimutathatóra. Igen, a szerelem ebből a szempontból nagyon hasonlít a függőségre, és valóban, sokan élik át úgy ezt az időszakot, mintha függenének szerelmük tárgyától.
• Feniletilamin: ez a molekula inkább a karmester szerepét tölti be. Hatására indul be az előző két molekula termelése, és azok működését aztán szabályozza is. Szerepét nem értjük még teljesen, azt viszont tudjuk róla, hogy bár a csokoládéban nagy mennyiségben fordul elő, mégsem ez okozza a csokoládéboldogságot.
• Szerotonin: ez a molekula képes elérni, hogy szerelmünk a legváratlanabb pillanatokban bukkanjon fel gondolatainkban, és hogy ne is tudjunk másra gondolni. Nemrégiben fedezték fel, hogy az „őrülten szerelmesek” szerotonin szintje, sőt egyes agyterületek működése megegyezik a kényszerbetegeknél megfigyelhetővel.

Volt idő, amikor a szerelmet átmeneti mentális zavarnak titulálták, ettől azonban a szerelem nem betegség (ne felejtsük el, hogy nem is olyan régen még a homoszexualitás is betegségnek számított). Létezik azonban olyan állapot, például a viszonzatlan szerelem és az elutasítás miatt kialakuló szerelmi téboly, ami viszont már figyelmet igényel. Sajnos nem egy öngyilkosság, zaklatás és egyéb szörnyűség írható a szerelmi bánat számlájára, ennek részletesebb tárgyalása viszont sajnos meghaladja a cikk kereteit.

A kötődés és ragaszkodás időszaka

Zorántól tudjuk, hogy a szerelemnek múlnia kell. És valóban, ilyen kémiai túlerővel szemben muszáj védekeznie az agynak. Hogy meddig tart a lángolás időszaka, arra nincs egyértelmű válasz; néhány hónapig, esetleg néhány évig. Ami biztos, hogy előbb utóbb elmúlik ez a hormonális vihar, ami azonban korántsem jelenti a kapcsolat végét, sőt. Ilyenkor lépnek színre a nehézfiúk.

• Oxitocin: manapság gyakran hívják kötődéshormonnak. Ez a kilenc aminósavból álló hatalmas molekula nagyon fontos a szervezet számára. Nagy mennyiségben szabadul fel szülés vagy orgazmus közben, de ezen kívül is sokrétű a szerepe. A szerelem szempontjából is jelentős: az oxitocin segítségével tudjuk szerelmünket igazán elmélyíteni, és ezáltal tudunk erősen kötődni partnerünkhöz, majd a születő gyermekeinkhez. Ezenkívül serkenti az empátiás folyamatot: segítségével könnyebben olvassuk ki partnerünk érzelmeit akár annak tekintetéből.
• Vazopresszin: ez az oxitocinhoz nagyon hasonló hormon sokáig csupán mint a vizeletkiválasztásban és szomjúságérzés kialakulásában szerepet játszó molekula volt ismert. Ma már tudjuk, hogy komoly szerepe van a tartós kapcsolat kialakulásában és fenntartásában, valamint a monogámiában.

Akkor valójában csupán hormonjaink parancsainak engedelmeskedünk?

Egyáltalán nem. Ez a cikk a szerelemmel kapcsolatban nem a miértre válaszol, csupán a hogyanra. Bár vannak, akik minden lelki jelenséget csupán az idegrendszer működésének melléktermékeként tartanak számon, legalább ugyanannyian tartják a lelket egy önálló entitásnak. Ami biztos, hogy a tudattal és a lélekkel kapcsolatos ismereteink ma még nem teszik lehetővé, hogy akár az egyik, akár a másik nézőpontot igazolni, vagy cáfolni tudnánk.

A miértre az evolúciós pszichológia kínál egy magyarázatot, mely szerint a szerelem a természet biztosítéka arra, hogy fajunk fennmaradjon. Gondoljuk csak végig a folyamatot: miután ivaréretté válunk, egyszer csak vágyat kezdünk érezni. Amikor megtaláljuk az igazit, szinte elveszítjük józan eszünket. Mindent megteszünk, hogy a közelében legyünk és elnyerjük vonzalmát. Ez az időszak nagyjából annyi ideig tart, ami ahhoz szükséges, hogy egy baba megszülessen és elég nagyra nőjön, hogy már ne legyen szüksége folyamatos felügyeletre. Az ember reprodukciós stílusa alapján egyszerre kevés utódot hoz a világra, akiket azonban gondosan őriz, ennek a stílusnak a sikerét pedig a szülők tartós kapcsolata tudja garantálni. Ezért a szerelem következő szakaszában minden arról szól, hogy stabil, kiegyensúlyozott körülményeket teremtsen a növekvő utódok számára.

Akkor nem hormonok, hanem természeti törvények irányítanak minket?

Ezt sem állítom. A fenti magyarázat logikus és a biológiát értők számára könnyen elfogadható, azonban sem a szerelem, sem semmilyen lelki működés nem redukálható egyetlen mechanisztikus szemponttá, azzal ugyanis valami pótolhatatlan veszne el az egészből. Az eddig leírtak a tudomány mai állását tükrözik, de ha a szerelemről van szó, a művészek (költők, festők és sokan mások) legalább olyan fontos szempontokat tudnának megemlíteni.

Boldog Valentin-napot mindenkinek!

Hivatkozások:

1. Buda Béla (1997). A szexualitás lélektana. Budapest:Magyar Pszichológiai Társaság

Barishpolets, V.V, et al. (2009). Structural and functional organization of the cerebral dopaminergic system. Eksp. Clin. Farmnakol 72(3): 44-9.

Hiller, J. (2004). Speculations on the links between feelings, emotions and sexual behaviour: are vasopressin and oxytocin involved? Sexual & Relationship Therapy 19(4): 393-412

Giuliano, F. et al. (2001). Dopamine and sexual function. Int J Impot Res. 13(3): S18-S28

Rang, H.P. (2003). Pharmacology. Edinburgh: Churchill Livingstone