Így eddz az erős csontokért!

Csontjaink stabilitása, szilárdsága az emelkedő életkorral párhuzamosan romlik, amit öröklött hajlam illetve a nőknél a változó korba érve hormonális folyamatok is befolyásolnak. A csontritkulás egyre többeket érint, a népesség mintegy egytizedénél jelentkezik. Nézzük, hogyan tehetünk ellene!

Csontjainkat szervetlen (például kalcium, foszfátanyagú) és szerves állomány (például kollagén) alkotja. Csontozatunk – stabilitása, szilárdsága ellenére – állandóan változik. Folyamatosan zajlik a csontszövetek lebontása és újjáépítése, aminek eredményeképpen évente a csonttömeg mintegy egytizede újul meg. A csonttömeg fiatal felnőttkorban, harmincéves korra éri el a maximális sűrűséget és ásványianyag-tartalmat, az ún. csúcs-csonttömeget, ami ezután évekig közel azonos szinten marad. Negyven-ötven éves kortól azonban a csontszövet lebontása intenzívebb, mint a felépítés, évente egy-két százalékkal is csökkenhet a csontok össztömege. Az évek számával párhuzamosan nő a csontritkulás, az oszteoporózis esélye is. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy a csontépítő sejtek nem képesek a kalciumot beépíteni a csontszövetbe, ezért a csontok porózussá, lyukacsossá válnak, sűrűségük, ásványianyag-tartalmuk, ezzel együtt a teherbírásuk, ütésálló képességük fokozatosan csökken, megnő a nagyobb terhelésű csontok (például a csukló, a gerinc, a csípő, combnyak) törésrizikója.

A csontritkulás kockázatát növelik a modern életforma bizonyos tényezői, így a mozgáshiány, a kalciumban szegény, illetve a kalcium beépülését rontó magas foszfortartalmú ételek, italok, a dohányzás, és egyes gyógyszerek alkalmazása is. Hazánkban mintegy egymillió embert érint a csontritkulás, és évente mintegy százezer csonttörés következik be oszteoporózis, a csontok sérülékennyé válása miatt. Hormonális okok miatt a csontritkulás kétszer annyi nőt érint, mint férfit. A folyamat veszélyességét növeli, hogy sokáig tünetmentes, gyakran csak az első bekövetkező csonttörésnél diagnosztizálják. A csontritkulás tünetei, például a testmagasság csökkenése vagy a hát hajlottá válása nemegyszer észrevétlenek maradnak.

Szerencsére a csontok szilárdsága, ereje jó eséllyel meghosszabbítható, a csonttömeg csökkenése lassítható. Ehhez egyrészt kiegyensúlyozott, egészséges, kalciumban és D-vitaminban gazdag táplálkozásra van szükség, de ennél is fontosabb a rendszeres csonterősítő mozgás, amit még diagnosztizált oszteoporózis esetén sem szabad abbahagyni.

A csontritkulás megelőzése

Minél nagyobb a fiatal felnőttkorra elért csúcs-csonttömeg, annál kevésbé fenyeget a csontritkulás, illetve annál későbbre tolódik a folyamat. Emiatt a csontritkulás megelőzése már egészen fiatal korban megkezdődik. A csonterősítés alapja az elegendő kalcium és D-vitamin bevitelét biztosító, egészséges táplálkozás mellett a rendszeres mozgás.

Az izmok aktivitása fokozza a csontok vérellátását, anyagcseréjét, segíti a csontépítéshez szükséges ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok bejutását a csontszövetekbe.

Minél többet mozog, minél aktívabb életet él valaki fiatalon, annál erősebbek, rugalmasabbak, ütésállóbbak lesznek a csontjai is.

Csonterősítő mozgásformák

Mindenféle aktivitás jó hatású az általános egészségre, de a leghatékonyabb csonterősítőnek azok a mozgásformák bizonyultak, amelyek függőleges testhelyzetben, a saját testsúllyal a gravitáció ellenében vagy az izmok plusz terhelésével (súlyzó-, gumiszalag-gyakorlatok, súlyemelés stb.) történnek. A legfontosabb a rendszeresség: a csontok számára már napi félóra mozgás (ami lehet séta, kocogás, futás, nordic walking, torna, tai-chi, pilates, labdajátékok, tánc stb.) kimutathatóan jótékony hatású. Idősebb korban az ízületek védelmére is gondolni kell, ezért noha csonterősítő hatásúak a gyakori irányváltoztatásokkal, megállásokkal, újraindulásokkal járó mozgásformák (például a foci vagy a tenisz), mégis ezekkel ajánlatos az óvatosság, ha valakinél már ízületi problémák jelentkeztek.

A rendszeres mozgás azok számára is hasznos, akiknél már megállapították az oszteoporózist, hiszen az aktivitás a csontanyagcsere javítása mellett növeli a fizikai erőnlétet, az egyensúlyérzéket, a mozgás biztonságát is. Semmiképpen nem szabad felhagyni vele, csak nagyobb óvatosságra van szükség, hogy az esetleges csonttörésekhez vezető balesetveszélyt, például az esést, ütést, nagyobb súlyok emelését stb. elkerülhessük. Csontritkulás, ízületi gondok illetve bármilyen mozgásszervi probléma esetén érdemes gyógytornásszal, szakorvossal konzultálni a személyre szabottan ajánlható mozgásformákról.