Csomó a mellben: pánik helyett irány az orvos!

Több olyan probléma is van, amely okozhat érzékelhető csomókat az emlő szövetében, szerencsére ezek nagyobb része ártalmatlan, vagy legalábbis jól kezelhető, jóindulatú elváltozás. Nézzük a leggyakoribbakat ezek közül!

A mell vizsgálata

Minden kicsit is egészségtudatos nő kamaszkorában megtanulja az emlő önvizsgálatának lépéseit, és rendszeresen el is végzi: havonta egyszer, lehetőleg a ciklusának ugyanabban a szakaszában áttapintja kebleit, hónalját, tükör előtt állva gondosan megvizsgálja, lát-e valamilyen rendellenességet, elváltozást, kitüremkedést, bőrelváltozást, csomót vagy behúzódást, esetleg hámhiányos sérülést. Előfordul, nem is ritkán, hogy az önvizsgálat megdöbbentő eredménnyel zárul, mert az emlők kézzel történő átvizsgálása során kitapintható csomót talál. Ez a felfedezés mindenképpen indok arra, hogy mielőbbi orvoshoz forduljon vele, alapos kivizsgálást kérve, hiszen súlyos betegség, emlőrák tünete is lehet. Pánikra azonban még nincs ok, hiszen az ilyen képződmények nem feltétlenül jelentenek daganatos elváltozást! Utánajártunk, mi minden okozhat tapintható csomót a mellben.

Mellgyulladás szoptatás után

A szoptató kismama mellében a tejtermelés miatt megduzzadó tejmirigyek olykor fájdalmas csomókként, göbökként tapinthatók. Ez természetes jelenség, csak akkor kell orvoshoz fordulni vele, ha láz is kíséri, mert ekkor mellgyulladás alakult ki, ami mielőbbi kezelésre szorul. Szerencsére jóval ritkábban fordul elő a mellgyulladás során a gyulladt területen tályog kialakulása, ami szintén csomó formájában tapintható. Ritka de rossz prognózisú betegség a terhességi emlőrák, azaz a terhesség alatt kialakuló vagy felismerésre kerülő rosszindulatú daganat. Sajnos a rutin ellátásban sok esetben nem gondolnak rá, a tüneteket a terhesség, illetve a későbbi szoptatás okozta „természetes” elváltozásoknak vélik ezért késik a helyes diagnózis és nem kezdődik meg időben a kezelés. Tehát ha terhesség vagy szoptatás alatt szokatlan, a többitől eltérő alakú vagy tapintatú, növekvő, általában fájdalmatlan csomót észlel valaki akkor ki kell zárni a rosszindulatú daganatot.

Fibrocisztás emlőbetegség

Hormonális változások nyomán, leginkább harminc-negyvenéves korú nőkkel fordul elő. A tejmirigyek egy része sorvadásnak indul, helyüket zsírszövet veszi át, és a tejmirigyek helyén fájdalmas csomó, ciszta is kialakulhat. Orvosi vizsgálat dönti el, szükség van-e beavatkozásra, ennek sebészi eltávolítására.

Zsírcsomó

A kitapintott csomó lehet teljesen ártalmatlan, beavatkozást nem igénylő helyi zsírcsomó is. Természetesen ezt a megnyugtató diagnózist is csak szakorvos tudja megállapítani, alapos vizsgálat nyomán.

Jóindulatú daganat, ciszta

A ciszta folyadékkal teli, hólyagszerű képződmény, a jóindulatú daganatok közé tartozik. Mérete a parányitól a több centiméteres átmérőig terjedhet, tapintásra érzékeny, akár fájdalmas is lehet. Jellegét biopsziával állapítják meg, és legtöbbször műtéttel távolítják el.

Fibroadenoma

Fiatal nők esetében meglehetősen gyakori, szerencsére jóindulatú elváltozás a fibroadenoma, a mirigyhámból kiinduló, kemény, könnyen kimozdítható csomó. Erről is szakorvos dönthet, hogy indokolt-e az eltávolítása.

Emlődaganat

A fentiekből kiderül, hogy nem minden emlőben kialakult csomó jelez daganatos elváltozást, sőt, tévhit az is, hogy az emlőrák mindig csomó formájában jelentkezik. Az emlőrákkal diagnosztizált betegek körülbelül tíz százaléka nem tapasztal csomókat, fájdalmat vagy más jeleket az emlőjében. A megjelenő csomók közül pedig 80-85 százalék jóindulatú. Ugyanakkor bármilyen tartósan megmaradó csomó vagy más gyanús tünet megjelenése esetén orvoshoz kell fordulni az okok tisztázásáért. A kitapintható csomó vagy keményedés mellett gyanús tünet lehet az emlő érzékenysége, az emlő vagy az emlőbimbó alakjának megváltozása, a bőr egyenetlensége, kidudorodása vagy behúzódása, a színének változása, a kiemelkedő, kanyargós vastag erek megjelenése, váladékozás az emlőbimbóból, valamint a vörös, duzzadt vagy hámló bőr az emlőn vagy az emlőbimbón. Az emlő daganatai lehetnek jó- és rosszindulatúak, de tudni kell, hogy az emlőrákra is érvényes, hogy annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra, minél korábban kezdik el a kezelést. A rendszeres önvizsgálat fontos, de magában nem elegendő, mellette a korai, nem tapintható tünetek felismeréséhez a szűrővizsgálatokon való részvételre is szükség van.